Mi van és mi volt régen a férfinadrág alatt?
A középkorban zsebeket varrtak a herevédőre, a XIX. században a piros kezeslábas volt a divat, a japánok viszont a II. világháborúban is ágyékkötőt hordtak. A férfi alsónemű története tehát az ágyékkötővel kezdődött. Az ókori görögök például nem hordtak kimondott alsóneműt, csak a testük köré csavart tógát viselték. A rómaiak azonban tunikájuk alatt ezt viselték vagy rövidnadrágot. Az alsógatyát a XIII. század környékén találták fel, valamennyi társadalmi osztályhoz tartozó férfi hordta. A lovagok is viselték páncéljuk alatt. Az alsógatyák legombolható herevédővel készültek, hogy a férfiaknak ne kelljen minden alkalommal levetkőzniük. A herevédőknek -célszerűségük mellett- fontos szerepe is volt, hiszen egy idő után ezeket kitömték, keményítették, hangsúlyozva a nemi szervet. Ezek trendjét VIII. Henrik angol király honosította meg. Az egyre nagyobb herekötők őrülete csupán a XVI. század végére szűnt meg. A XVIII. század, majd a viktoriánus korszak férfi alsóneműje két, kézzel varrott részből állt – gyapotból, lenvászonból és selyemből is készülhetett. Ekkortájt még akadtak férfiak, akik unták az alsónadrággal való bajlódást, így hosszú ingüket egyszerűen behajtották a lábuk között. A fehérnemű tömeggyártása az ipari forradalom idején, a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdődött. Ebben az időszakban férfiak, nők és gyerekek egyaránt az uniós kosztümnek (Union Suit) nevezett, hosszú ujjú, bokáig érő kezeslábast viselték. A magyar nyelvben használt jégeralsó dr. Jaeger nevéből származik, aki a XIX. században gyapotból készült alsóneműt árusított nőknek és férfiaknak. Az 1900-as évek első évtizedeire már elképzelhetetlen volt, hogy ne hordjanak alsónadrágot, főként a tehetősebb férfiak. Az 1920-as években váltak fontos ruhadarabbá, mégpedig egyik legkorábbi formájukban, melyet ma boxersort néven ismerünk. A kezeslábasok csupán az 1930-as években mentek ki a divatból. A boxeralsó és a férfibugyi legnagyobb újítása a gumírozott derékrész volt. A boxer neve onnan ered, hogy először profi sportolók viselték. De erre az időszakra tehető az alsónadrág elnevezés is. A Jockey’s a ’30-as években megreformálta a világ alsóneműpiacát Y-front konstrukciójával. Ez azt jelentette, hogy az alsónadrág szárai közé Y alakú toldást tettek, kényelmesebbé téve viselésüket. A kenguruerszényes alsónadrág néhány évvel később jelent meg. A gyártásban a műszálat 1947-ben vezették be, a fehérneműk változatossága pedig 1950 után alakított ki trendeket. Ezek is divatcikknek kezdtek számítani, a Lycra és a Spandex bevezetésével pedig egyre kényelmesebbé vált viselésük. Ma már a férfiak sokféle fazon és anyag közül választhatnak. A hagyományos boxer mellett a száratlan alsó, a szoros boxer, de még a tanga fazon is rendelkezésükre áll, kinek-kinek vérmérséklete és kényelmi szempontjai szerint. Hogy a célokról már ne is beszéljünk…
Rácz Rita
