Tisza cipő újratöltve
A hetvenes években, amikor gyermek voltam, mindannyiunknak volt Tisza cipője. Az volt a sportcipőnk, hiszen testnevelés órákon az előírt, kényelmetlen vászoncipő volt kötelező, lehetőleg csúnya kék színben, gumitalppal. A sportcipőnek nem volt fontos, hogy Tisza cipő a márkája, mert az volt, és kész. Utcai cipőnek használtuk, sőt, disco-ba is abban jártunk kamaszkoromban. Azt lehetett kapni, azt hordtuk. De szerettük. Az ismert, T-betűs logója 1971. óta szerepel minden egyes darabon. Sokan nem is tudtuk, hogy az T betű, én is csak jóval később jöttem rá. Megszokott, mindennapos darab volt, le sem lehetett vakarni rólunk. Elérhető áron lehetett hozzá jutni és kényelmes volt, ráadásul könnyen tisztán lehetett tartani. A rendszerváltás környékén aztán eltűnni látszott. Egyre több külföldi márka tört be az országba, aki tehette, inkább ismert, menő márkákat hordott. Néhány éve meglepődve vettem észre, hogy az ismert logót látom jó néhány ember lábán. Gondoltam, biztosan valami külföldi megvásárolta a jogokat és retro jelleggel újra gyártani kezdte. Szerencsére nem így történt. De kezdjük az elejéről. Thomas Bata (ugye ismerős a név?) a ’30-as években hazánkban kívánt cipőgyárat létesíteni. Választása Martfűre esett vízi-, közúti- és vasúti csomópont lévén. A termelést 1942-ben, Cikta Rt. néven kezdték meg. 1949 augusztusában az államosított Cikta Rt.-t átnevezték Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalatra. A T betűs logó engedélyezése után kezdődött meg a lábbelik gyártása, amely sok fiatal kedvenc cipőjévé vált. A Tisza Cipőgyár sportcipő vonala meghozta a hozzá fűzött reményeket. 1971 májusától a németországi Adidas is a Tisza Cipőgyárral állíttatta elő a La Paz modellnévre hallgató futballcipőit. Az 1970-es évek elején több új modell jelenik meg, ezek közül sok a mai „old school” stílusú cipőkkel teljesen azonos. A gyár legrégebbi termékei a gumitalpú – vulkanizált eljárással készült – tornacipők voltak, melyeket számos színben szállítottak az üzletekbe. A tornacipők választéka jelentősen bővült, a hagyományos félcipők mellett megjelentek a magasszárú cipők is. Készítettek még különleges, bizonyos sportágakhoz szükséges vászon, illetve bőrcipőket is. A 70-es években a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb cipőgyára. A gyártás része volt a gumitalpak előállítása is, melyeket több gyárnak is beszállítottak. Évente mintegy 10 200 000 pár lábbelit állítottak elő, melyből mintegy 3 000 000 pár torna- és sportcipő volt. A minőség tanúsítására 1974 júliusában „Kiváló áru” minősítést kapott. Az 1976-os Budapesti Nemzetközi Vásáron a Tisza Cipőgyár szabadidőcipői vásári nagydíjban részesültek. A gyár 1976-tól kezdve egy több éves szerződés keretében szállít sportcipőket az Adidas részére, és az Egyesült Királyságban is megjelentek a gyár termékei. A már említett rendszerváltás után a cipőimport igencsak megerősödött, új versenytársak jelentek meg a piacon. A ’90-es évek közepéig még tartott a tornacipők gyártása, utána azonban átálltak az utcai cipők előállítására. Ma a Tisza cipő újra fénykorát éli. Kedvelt és igencsak menő márka, ráadásul valóban jó minőségű. Ez egy magyar fiatalembernek, Vidák Lászlónak köszönhető, akit sokan a retro királyának neveznek. S nem véletlenül. László a gyermekkorában megszokott, sokszor nyomasztó dolgokból újragondolt vállalkozásokat hozott létre, amelyek ma igencsak trendinek számítanak. Van étterme, cipőgyára, s ezek mind gyermekkorát idézik, de már egészen más, mondhatni kedvelt, keresett formában. A “Minden időben, Tisza cipőben” szlogent minden negyven éven felüli ismeri. Erre épült az új stratégia. Reklámra nem is kellett költeni. A terv összeállt: old-school cipőt kell gyártani, de jó minőségűt, nosztalgiacipőt újra dizájnolt régi logóval, amit party-közéleti DJ-k népszerűsítenek. Ám a megvalósításhoz pénz kellett. Vidák úr a “felelőse” annak, hogy nálunk is elterjedtek a sokszor átkozott “patacipők”, amiknek nagy előnye volt, hogy a testmagasságot igencsak előnyösen tudták megváltoztatni. Annyi párat adott el belőle, hogy elkezdhetett alkudozni a Tisza Cipőgyárral. Először nem is értették mit akar, de fél év alkudozás után megkezdődött az újragyártás. Előkerültek a régi kaptafák, szabásminták, a divatjamúlt retro-cipők minőségi alapanyagokból születtek újjá a régi gépsoron. Nem tűnnek olcsónak, és nem is azok. De állítólag ez a titok egyik nyitja. Tenni egy lépést a múlt felé, menővé tenni a tegnapelőtt még cikit. Erről így nyilatkoztak: “Nekünk – a Tisza Csapatának – Ti vagytok a legfontosabbak, akiknek a „T” többet jelent egy betűnél. Lelkes kreativitással tervezünk és dolgozunk; izgalmas alapanyagok felkutatásán, új fazonok, minták és színkombinációk megvalósításán törjük a fejünket. Szemünk előtt lebeg a múlt értéke, de az irányt a jelenkor elvárásai mutatják. Azt szeretnénk, hogy mindig legyen egy jó indokod arra, hogy felhúzd a Tiszád. Ezért is hívtuk életre 2013-ban a Tisza Budapestet, hogy egy komolyabb eseményen vagy munkahelyen is nyugodtan feszíthess Tiszában”. A cipők és sikerük önmagukért beszélnek. Csak gratulálni tudunk és örülni a “hazai cipőnek”.
Rácz Rita
