Elfeledett szépségek – Sylvia Plath
Vannak emberek, akiknek nagyon rövid idő jut a földi létben, mégis olyan maradandót tudnak alkotni, amelyek halhatatlanná teszik. Sylvia Plath is közéjük tartozik.
Az amerikai költő, író, novellista és gyermekkönyvíró nyolcvanhárom évvel ezelőtt, a nagy gazdasági világválság idején született Bostonban. Nyolc éves korában érte élete egyik legnagyobb tragédiája; fel nem ismert cukorbetegség következményeként elveszítette édesapját, aki a méhek ismert szakértője volt. Ez a veszteség hitében is megingatta, ekkor ugyanis azt mondta: “Soha többé nem beszélek Istenhez.” Apja olyan hatással volt rá, hogy verseiben is gyakran megjelent az apafigura, méhekhez kapcsolódó motívumokon keresztül.
Első verse nyolc éves korában jelent meg a Boston Herald című napilapban. Tanulmányait többek között az angliai Cambridge Egyetemen végezte. Főiskolai évei alatt vendégszerkesztői állást ajánlottak neki a Mademoiselle magazinnál, így egy hónapot New Yorkban töltött. Ottani tapasztalatai negatív élmények sorát hagyta benne. Ekkor fordult élete pesszimista irányba, első öngyilkossági kísérletét is ekkor követte el. A sikertelen próbálkozás után egy rövid időre elmegyógyintézetbe vonult. Az elektrosokkos kezelések után úgy tűnt, Sylvia rendbe jött. Sikeresen lediplomázott, szorgalmasan írta költeményeit, egy partin pedig megismerkedett Ted Hughes angol költővel, akivel rövid idő múlva össze is házasodott. Több, mint két évig az Egyesült Államokban éltek, ezalatt Sylvia a Smith College-ban adott elő angol irodalmat. Boston volt a következő lakhelyük, ahol Sylvia Robert Lowell előadásait látogatta. Itt találkozott Anne Sextonnal, valamint W.S. Mervinnel, aki csodálta munkájukat és életre szóló barátjukká vált.
1959-ben, amikor Slvia terhes lett, férjével visszaköltöztek Nagy-Britanniába. 1960. áprilisában megszületett kislányuk, Frida. Rövid ideig Londonban éltek, majd egy devoni kisvárosban telepedtek le. Itt publikálta az első verseskötetét, The Colossus címmel. Újabb terhessége 1961. februárjában vetéléssel végződött, fájdalmáról több versében említést tesz. Házassága nem működött jól, botrányok és veszekedések tarkították. Ezt csak fokozta, amikor kiderült férje viszonya Assia Wevill-lel. Sylvia elméjében apja és férje személye kezdett összemosódni, apja személyét egyre inkább rávetítette Tedre. 1962 januárjában megszületett fiuk, Nicholas, ám ez sem hozta vissza a házasságba a harmóniát. Még ugyanannak az évnek a végén a házaspár elvált. Sylvia gyermekeikkel visszatért Londonba, mégpedig abba a házba, ahol egykor a Nobel díjas ír költő és drámaíró, William Butler Yeats is élt. Sylvia ezt jó jelnek tekintette. A házassága felbontása és különköltözése olyan hatalmas tehertől szabadította meg, hogy rövid időre új szárnyakra kapott. Ekkor írta perzselően briliáns költeményeit, s ekkor adták ki önéletrajzi ihletésű regényét, az Üvegburát is. Ám úgy tűnik, ez is csak átmeneti felemelkedés volt, mert továbbra sem talált rá lelki békéjére. Plath valószínűleg már az 1950-es évek végén megírta a regény első vázlatát, amelynek korai munkacímei az Egy öngyilkosság naplója (Diary of a Suicide) és A lány a tükörben (The Girl in the Mirror) voltak. Félelmei, komplexusai és fájdalmai annyira felőrölték meggyengült lelkét és önbizalmát, hogy még első és egyetlen regényének megjelenése sem tudta visszaadni élete elvesztett értelmét. 1963. február 11-i öngyilkossága aprólékosan megtervezett volt. Lakásuk konyhájában, fejét a sütőbe dugva úgy nyitotta meg a gázcsapot, hogy előtte alvó gyermekeit teljesen elszigetelte a konyhától. Sírja egy angliai faluban, Hepstonstallban áll. Mindössze harminc évet élt.
Úgy tűnik, mintha Sylvia Plath sorsába kódolva lett volna a depresszió és a tragédiák sora, amelyek halála után is folytatódtak. Volt férjének 1965-ben egykori szeretője, Assia Wevill is szült egy kislányt, Shura-t és Assia-val közösen nevelték a három Hughes gyermeket. Ám az idill nem tartott sokáig, mert Assia 1969. márciusában – lemásolva Sylvia Plath öngyilkosságát – szintén a gázcsap megnyitásával dobta el magától életét. Ő azonban a halálba kislányát, Shura-t is magával rántotta, mert a gáztól ő is életét vesztette.
Sylvia Plath lánya, Frida Hughes 55 éves, sikeres angol költő és festő. Hosszú ideig rejtőzködött a világ elől, akárcsak édesanyja. Egyszer azt nyilatkozta: „Megpróbáltam nem alkotni, és éreztem, hogy boldogtalanná válok. Megpróbáltam nem írni, és rájöttem: a lehetetlennel kísérletezem. Még ha rosszul írnék is, még ha senki sem volna kíváncsi rám, akkor is tennem kell a dolgomat.” Frieda pontosan tudja, hogy – úgy nőként, mint művészként – élete végéig anyjával fogják összemérni.
Sylvia fia, Nicholas 2009. márciusában, 47 éves korában szintén öngyilkos lett. Gyermekkorát beárnyékolta szerettei halála és édesanyjától örökölt depressziója. Ted Hughes sokáig nem beszélt Plath haláláról a nyilvánosság előtt, egészen 1998-ig, amikor megjelentette Birthday Letters című kötetét. Ugyanebben az évben meg is halt. Évekig titkolta gyermekei elől anyjuk halálának körülményeit, meg akarta védeni őket, ám ez nem sikerült neki. Kislánya egy osztálytársától tudta meg, hogy anyja öngyilkos lett, mert apjának nem volt mersze elmondani neki. Ted, ahelyett, hogy beszélgetett volna gyermekeivel, inkább egyik versében utalt például arra is, hogy Nicholasnak nagyon fájdalmas gyerekkora volt.
Sylvia rövid élete mégis elég volt ahhoz, hogy maradandó dolgokat hagyjon maga után. Életéből 2003-ban film is készült, Gwyneth Paltrow és Daniel Craig főszereplésével. Fotóin pedig itt hagyta nekünk ritka kincsnek számító mosolyát.
Rácz Rita
