Dohányzás a XXI. században
Az emberek dohányzása Kr.e. 5000-3000 környékén indult útjára. Káros hatásairól szóló tudástárunk közel nem rendelkezik ilyen történelemmel. Az 1960-as évektől kezdtek el szervezeti, állami szinten foglalkozni az emberek dohányzástól való eltántorításával. Reklámozásuk be lett tiltva, egyre kevesebb hollywoodi alkotásban lógott cigaretta a főhős szájából. Azonban ez soha nem volt egyszerű dolog, hiszen a káros szokáson túl komoly gazdasági tényező a dohányáru minden országban, és nagyon komoly közösségformáló ereje van. Minden dohányos emlékszik még arra, amikor minden fontos döntés a kijelölt dohányzó helyeken dőlt el, minden pletykaterjedése ott kapott erőre, spontán bulik szervezése ott indult útjára, és ezen kívül egy kávézás, sörözés a barátokkal nem lehetett volna teljes, ha kezünket nem foglaltuk volna le a füstölgő cigarettával.
Azonban az utóbbi években nagyon nagyot változtak a dohányzási szokások világszerte, de Magyarországon is. Amellett, hogy anyagilag is egyre megterhelőbb lett a dohányzás, már nem kaphatunk minden sarkon, és a munkahelyekről, szórakozóhelyekről, kávézókból, sörözőkből és minden vendéglátó ipari egységből kitiltásra került minden dohányárú, így komoly kényelmetlenséggel jár ennek az egészségtelen „hobbinak” űzése. Megfigyelheti mindenki, hogy saját ismeretségi körében is egyre több ember mondhatja magáról, hogy már nem része a cigaretta életének, így egyre kevesebb a dohányzásban a társasági faktor.
Ennek ellenére a leszokás nem könnyű, hiszen nem csak a fizikai függőség szab gátat a leszokásnak, főleg, hogy a fizikai függőség 1-2 hónap kitartással már nem okoz szenvedést, de a pszichés függőség sokkal nagyobb gyötrelmeket okozhat. Ez sajnos sokkal tovább is tarthat, akár éveken át, és erre nincs is igazi gyógymód. Amikor hiányzik az ujjaink közül a füstszűrő, a levegőben játszadozó füst illetve a cigaretta parázsló végének látványa, a papír ropogása a slukk közben…ezek egy dohányosnak élmény számba mennek.
Fizikai függőségünket segít megkerülni számtalan trükk, vagy technika, eszköz, amivel közel nem jár akkora gyötrődéssel a nikotin hiánya.
- nikotin tapasz: különböző nikotin tartalommal kaphatóak ezek a termékek drogériákban és gyógyszertárakban. A tapaszon lévő nikotin a bőrön át felszívódik a szervezetbe, aminek mennyisége folyamatosan csökkenthető, majd a végén teljesen elhagyható. A tapasz melletti rágyújtás hányingert, rosszul létet eredményez, rossz élményt biztosítva a cigarettával kapcsolatban. Sajnos a különböző kutatások azt bizonyítják, hogy visszaesés tekintetében nem jelent előnyt azokkal szemben, akik segédeszköz nélkül próbálták meg elhagyni rossz szokásukat.
- nikotinos rágógumi: a tapaszhoz nagyon hasonló elven működik, csak nem a bőrön keresztül juttatja be a szervezetbe a különböző mg-os nikotin mennyiséget, hanem a száj nyálkahártyáján keresztül. Ennek kellemetlen mellékízén túl elviekben a cigarettát is kevésbé kívánja a használója.
- egyre népszerűbb az elektromos cigaretta: ez a módszer igyekszik a dohányzás valós élményét nyújtani a használójának, miközben a kívánt nikotin mennyiséget is bejuttatja a szervezetbe, míg az égéstermékeket kiiktatja a dohányzás folyamatából. Emellett különböző ízesített aromákat vásárolhatunk hozzá, így ízletesebbé tehetjük dohányzásunkat különböző gyümölcsös, üdítős, ízletes növényi aromákkal. Nagy a vita az elektromos cigaretta leszokáshoz való hozzájárulása terén, továbbá felmerült, hogy a használt vegyszerek legalább akkora veszélyt jelentenek az egészségünkre, mint maga a cigaretta.
Az előbbi három „mankó” elsősorban a fizikai függőségben jelenthet megoldást, de teljesen hatástalan a lelki függőség esetében. Valójában ebben kevés segítség áll rendelkezésünkre. Van, aki az agykontrollban hisz, van, aki a biorezonanciás kezelés híve, amelynek valódi alapja, hogy az egyén jusson el az erős elhatározásig, hogy nem akar dohányozni. Mit is árul el, ez nekünk a leszokásról?
Valójában a tapasztalatok azt mutatják, hogy ami a leszokáshoz kell, az a megfelelő motiváció, vagyis mi magunk. Addig, amíg a pénztárcánk, vagy mások unszolása jelenti a motivációt, addig nagyon nehéz dolgunk van. Komoly elhatározás kell ahhoz, hogy valóban sikerrel járjunk a leszokásban. Továbbá ne reméljük, hogy a „minden nap egy szállal kevesebbet szívok” elhatározás segíteni fog. Nem lesz tőle könnyebb a leszokás, hosszabb viszont igen, és a tapasztalatok alapján ezzel a technikával csak növeljük a visszaesés kockázatát.
Valójában semmi szükségünk sem tapaszra, sem rágóra, sem semmire. Erőre van szükségünk, hogy ne azt mondjuk, hogy „nincs rá szükségem”, hanem hogy „NEM AKAROM!”
