Lehet-e rosszul választani?

Szerző:  |  0 hozzászólás
Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone

Nem. A hangsúly azon van, hogy választani kell és dönteni.

“Azért kell választani és dönteni, mert ez egyben tartja az embert.”

Popper Péter

Nagyon sok időbe került mire megértettem azt, hogy a legnagyobb félelmet és feszültséget a döntésképtelenségem okozta. Érvényes ez a munkára, a szórakozásra, a célok megvalósítására és a párkapcsolatainkra is. Jó, hogy szingli vagyok? Vagy már párkapcsolatban kellene élnem? Lekéstem a gyerekvállalást? Vagy jobb is, hogy ennyi idősen vállalok gyereket? Jelentkezzek irodába, vagy inkább várjam, hátha szembe jön velem valaki? Járjak el edzeni, hogy fittebb legyek, vagy már mindegy, jó vagyok én így is? Ezekkel a kérdésekkel saját magunkat szedjük szét apró pici darabokra és teljesen elgyengítjük magunkat.

Ha szerencsénk van, még olyan ismerősökkel, vagy családtagokkal is találkozhatunk, akik feltesznek egy-két keresztkérdést és máris megvan a 100%-os elbizonytalanodás. Azt érzem, hogy félünk és elfelejtjük azt a mondást, hogy aki mer az nyer. Lehet, hogy biztonságosabb az, ha otthon ülünk és csak a munkahelyünkig merészkedünk, de hidd el, hogy addig, amíg nem keresel új impulzusokat, addig mindig a régiekkel fogsz találkozni. Az új az csak jót hozhat, hiszen újabb oldaláról ismerheted meg saját magadat is.

Nem azt mondom, hogy teljes mértékben változtass magadon. Íme 10 tanács, amit olyan ügyfeleimtől tanultam, akik a mélyből a magasba emelték saját magukat. A kérdés így szólt: „Ma arról írok, hogy a döntésen van a hangsúly és hogy nem lehet rosszul választani társat. Viszont ehhez bátorság kell. A kérdés az az, hogy te milyen tanáccsal tudnál szolgálni azoknak az embereknek, akik félnek elindulni és döntéseket hozni? Te hogy csináltad, amikor döntened kellett adott helyzetben?”

1. Úgy szoktam dönteni, hogy nem azon agyalok, de mi lesz ha (pl.sikertelen lesz a dolog), hanem hogy bele kell vágni és megnézni mi lesz és mindenképp pozitívan felfogni a végkimenetelét, hiszen egy lényege van, az pedig a tanulás és az építkezés. (Zs.)

2. Fannikám. Ahány szem, annyi szög. :) Én úgy érzem, hogy lehet rosszul választani. Pont a bátorság az, ami belevihet rossz választásba. Az ember laza, feladja az elveit egy-egy vakmerő pillanatban és tessék. Az elindulástól nem kell félni, csak önmagunkat kell az útra vinni. (H.)

3. Nem a választáson van a hangsúly, hanem a döntésen. Egyszer hallottam egy történetet, ami egy idős párról szólt. A férfi az állomáson várta a feleségét, nagyon izgatott volt. A találkozásuk pillanatában átölelték egymást és megnyugodtak, hogy újra együtt vannak. Egy fiatal férfi látta ezt a megható pillanatot és azt mondta: „Remélem, egyszer nekem is lesz ilyenben részem.” Mire az idősebb Úr: „Fiatalember! Maga csak ne reménykedjen. Inkább döntse el!” Milyen igaz. Dönteni, hinni, megérteni és megvalósítani. Ha ez a folyamat megvan és követjük a saját álmainkat, nem veszíthetünk. (Á.)

4. Vegyél egy nagy levegőt és indulj el az álmaidért. Hidd el, hogy egyik sem fog bekopogtatni hozzá. Engedd el a félelmeidet, engedd el a fájó dolgokat. Hogyan? Egyszerűen. Csukd be a szemed és mondd azt: elengedtelek. És amilyen erősen és bátran ezt kimondtad, indulj el egy másik irányba. (F.)

5. Hogy én hogy csináltam? Hát sokáig félelemből. Féltem attól, hogy egyedül maradok, hogy nem vagyok elég jó. Ezért gyakran a szembe jövő szimpatikus srácba megpróbáltam belelátni mindazt, amit szerettem volna. Persze rengeteg csalódás ért. De sokat tanultam is belőle. Aztán mint minden, ez is átalakult bennem. Egy nagyon fájdalmas tapasztalás kellett hozzá. Meg kellett tapasztalnom milyen az, amikor tudom mit szeretnék, tudom hogyan, látom az utam, ott a másik és azt mondja, ő is benne van… és sehova nem haladunk. Mert nem tudunk haladni együtt. Mert a félelmemtől irányítva választottam őt, a félelem pedig az aktuális állapot fenntartására irányul, mert azaz ismerős, az a biztonságos. A komfort zóna. Tehát kiválasztottam a tökéletes társat a meglévő állapotom biztosítására, majd hónapokat vergődtem, hogy nem haladunk. Bravó! Amit tanultam belőle, azaz hogy jó ha tisztában vagyok magammal, hogy nekem mire van szükségem. Hogy ki vagyok én, és honnan hová tartok. Mit tudok adni egy másik embernek, mit tudok és mit nem tudok elfogadni tőle. Ha ezek meg vannak, akkor már könnyű felismerni a megfelelő társat. Folytatás itt: https://www.facebook.com/naszali.dora/posts/1159182530760274 (D.)

Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone