Nemzetközi nőnap – sokunk ünnepe
Van egy nap az évben, amikor kortól függetlenül minden NŐ ünnepeltnek érezheti magát. Ha csak egy szóbeli köszöntéssel is, de tudtunkra adhatják, hogy ez igenis egy ünnepelni való “állapot”. Már az oviban is van rá példa, hogy kisfiúk 1-1 szál virágot visznek a kislányoknak, s ennek is jelentősége van a későbbiek folyamán. Ha csak egy fokkal jobban oda figyelnek a férfiak ezen a napon a hölgyekre, már az is nagy ajándék a nőknek. Mert jó érzés nőnek lenni, még ha nehéz is néha. Idén március 8-án már 102. alkalommal ünnepeljük hazánkban a Nemzetközi Nőnapot. Az ünnep története jóval korábbi időkre nyúlik vissza. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nőnappá. Magyarországon 1913 óta ünnepelhetjük a Nemzetközi Nőnapot március 8-án. Az ünnep e napra kerülése megemlékezés a textilmunkásnők 1857-es lázadására. Ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő egyenlő bérért, rövidebb munkaidőért sztrájkolt. Utólag is nagy tisztelet nekik ezért! S hogy miért fontos ez? A jogegyenlőség létezik, ám ez nem jelent egyben esélyegyenlőséget is. Az Európai Bizottság 2006-os magyarországi felmérése szerint 11% eltérés van a nők és a férfiak fizetése között, és nagyobb a munkanélküliség a nők körében. Az Egyesült Államokban már 1963 óta törvény létezik arról, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár a férfiaknak és a nőknek, de ez a gyakorlatban nem valósul meg. A bérkülönbség az Európai Unióban is létezik. Annak ellenére, hogy egy 1975-ös irányelv ezt nem teszi lehetővé. Magyarországon az a jellemző, hogy az azonos munkakörben dolgozó nők 8%-kal kapnak kevesebb fizetést, ha pedig a gyerekeik száma nő, akkor növekszik a különbség is. Háromgyerekes nő már 25%-kal kevesebb bérért dolgozik. 1911-ben már Ausztriában, Dániában, Svájcban és Németországban is megünnepelték a Nemzetközi Nőnapot. Ekkoriban a fő kérdés a nők választójoga volt, a tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett. A politikai tartalmát, mondanivalóját egyre inkább elvesztette ez az ünnep, apró ajándékokkal, virággal kedveskedtek inkább a nőknek. Az 1980-as évektől a nőszervezetek felvonulásokkal igyekeznek felhívni a figyelmet a nők egyenlőtlen helyzetére, kiszolgáltatottságára, védtelenségére. A civil szervezetek a nőnap alkalmából igyekeznek felhívni a figyelmet arra is, hogy mennyire elterjedt a nők elleni erőszak: családon belüli erőszak, munkahelyi zaklatás, prostitúció, melyek ellen a jog sem jelent kellő védelmet. Felejtessük el legalább ezen az egy napon a nőkkel a kiszolgáltatottságot, a gyengeséget, a védtelenséget, az egyenlőtlen helyzetet. Nem kellenek nagy dolgok, elég, ha megköszönjük, hogy vannak. Kedves kislányok, csajok, lányok, asszonyok, anyák, nagymamák, feleségek és dédmamák, keresztlányok és barátnők Isten éltessen bennünket sokáig!
Rácz Rita
