Rögös út vezet a boldog párkapcsolatokhoz?
Összedugtuk a fejünket. Hátha így okosabbak leszünk.
„Folyton azt halljuk, hogy rögös az igaz szerelemhez vezető út. A mesében is előbb jönnek a megpróbáltatások, és csak utána élnek boldogan, míg meg nem halnak. De mi történik, ha kimaradnak a megpróbáltatások? Miért támad rögtön hiányérzetünk? Botrányok híján életképtelen lenne egy kapcsolat?”
Szex és New York
Rögös út? Vagy az 1.akadály láttán kérni a következőt? Harcolni egymásért? Vagy küzdeni magamért? Eltűrni azt, amiben nem érezzük jól magunkat? Vagy elmondani ami jó és jelezni, ha valami nem? Adjuk át az irányítást, vagy inkább vegyük át? Döntsük el az elején, hogy mit szeretnénk, vagy majd meglátjuk, hogy hogy lesz? Hol a rögös út? Hol a határ? Hol az igazság?
Az utóbbi kérdésre tudok a legegyszerűbben válaszolni: magunkban. A szívünkben. A lelkünkben. A testünkben. A közérzetünkben. Ha magamból indulok ki, én ezt vallom: Saját magamban érezzem az egységet, a vágyat és a lendületet ahhoz, hogy valakivel elinduljak egy úton. Legyen az rögös, hepehupás, vagy éppen olyan egyenes, mint a nyíl. Akadályok mindenhol vannak és lesznek. Ezeket nem a másik fél állítja fel nekünk. Mi magunk építjük. Hogy miért? Mert fejlesztjük magunkat, mert folyamatosan változunk. Mindennek az alapja a szeretet. Ha szeretsz, figyelsz. Ha tapasztalt vagy, nemcsak a másikra, de magadra is.
Az irány megtalálásához ezekkel a kérdésekkel is eljuthatunk:
1. Mi az, amire vágyom?
2. Mi a célom?
3. Mit tudok adni?
4. Van egyáltalán kedvem és erőm ahhoz, hogy adjak? Magamból. Többet és többet. Figyelve adni. Hiszen nem zúdíthatunk mindent a másikra.
5. Mennyire vagyunk nyitottak? Nyitottak ahhoz, hogy fogadjuk azt, amit kapunk és ahhoz, hogy megfelelő módon kimutassuk azt, hogyha valami tetszik és azt is, amit nem.
Az összes kérdés egy-egy akadályhoz tartozik. Bármelyik kérdésre adott válaszunknál elakadhatunk. De, ha kellőképpen felkészültek, magabiztosak és tudatosak vagyunk, akkor őszinteséggel, szeretettel és figyelemmel jól közlekedhetünk a rögös úton.
Ezt a cikket sem szerettem volna csak a saját szemszögemből megírni, ezért ismét elcsíptem a barátaimat egy szóra és kifaggattam őket, hogy mit is gondolnak ők erről a témáról. Először féltem kérdezni, azt hittem, hogy tolakodásnak veszik, de képzeljétek el. Még ők köszönték meg a kérdésemet. Na ezért szeretem én őket annyira.
Anna
Ha a mesei példánál maradunk, fontos látni, hogy azok a megpróbáltatások nem kifejezetten belső megpróbáltatások, jobb esetben a mesehős a szerelméért küzd, nem pedig a szerelme ellen, vagy a szerelmével. Az igaz szerelem megélése önfeladással jár, azzal, hogy a másikat, akit szeretek, magammal szemben helyezem előtérbe. Így szerintem nem rögös az út az igaz szerelemhez. Ahhoz, hogy az “én”-ből és a “te”-ből “mi” válhassunk adnom kell és elfogadnom. Az én kapcsolatom botránymentes, a megpróbáltatásokkal pedig egymásba kapaszkodva küzdünk meg, mert egy a célunk. Csak egymást szeretni. Azt hiszem inkább enélkül lehet életképtelen egy kapcsolat.
Hajni
Az érzés igazolása ez, hisz bajban ismerszik meg a barát is! Szerelem jön, berobban, fergeteg, de miért is? A megerősítés csak akkor történik meg, ha vannak olyan helyzetek, melyben igazolódhat a csoda! Tehát próbák, keresztutak, lehetőségek, melyeket az élet teremt a döntésünk helyességének igazolására. Ez lenne a rögös út szerintem.
Pál
Nekem nem lenne hiányérzetem, ha át tudnám ugrani a megpróbáltatásokat. Sőt! Akkor érezném azt, hogy megtaláltam. Botrányok nélkül is életképes egy kapcsolat, ha megtalálod társadban a másik feledet. Reméljük, ilyen nem csak a mesében létezik. 
