In memoriam Alexander McQueen
A tehetséges brit divattervező 2010. február 11-én, 40 éves korában döntött úgy, hogy pontot tesz életére. Biztosra akart menni, hiszen mielőtt felakasztotta magát, kokaint, fájdalomcsillapítót és altatót vett be. A depresszióra hajlamos férfi valószínűleg édesanyja halálán nem tudta magát túl tenni. A brit divatipar fenegyereke London egyik külvárosában született egy szerény körülmények között élő család hatodik gyermekeként. Sokszor varrt nővéreinek ruhát, tehetsége már akkor megmutatkozott. Tizenhat éves volt, amikor tanulónak szegődött a Savile Row egyik szalonjába. A szabóság vendégei közé tartozott Mihail Gorbacsov és Károly herceg is, és számos alkalommal elégedetten távoztak Alexander McQueen által szabott és varrt öltönyben. Rövid időre Japánba utazott, ahol Koji Tatsuno, majd 1992-től a milánói Reomeo Gigli asszisztense, akinél 1993-ban tervezi első kollekcióját. Egy évvel később már oktat, anélkül, hogy jó maga kijárta volna a Saint Martins College of Art and Design iskoláját. Az intézmény felkéri szabásminta-szerkesztő tanárának, majd a szabászati mesterképző vezetője lesz. Megszerzi a legrangosabb londoni művészeti főiskola designer diplomáját. 1996-ban a Givenchy-hez kerül, majd 2 év múlva az őszi-téli show-n különös akcióra kerül sor: a hófehér ruhákra robotok fújtak festéket, miközben Aimee Mullins modell, akinek mindkét lábát amputálták, bonyolult faragású falábakon lépkedett végig a kifutón. Alexander előtt senki sem alkalmazott a bemutatón „testi hibás” modellt. A szabóinasként indult Alexander McQueen világhíres brit divattervező lett. Ő találta ki a csípőfarmert, de formabontó bemutatóiról is híres volt. A kifinomultságot elváró patinás Givenchynél azonban a megalkuvásra képtelen, született polgárpukkasztó McQueen sem kiteljesedést, sem boldogságot nem talált. Bár 1999-ben megalapította saját divatházát, 2001 márciusáig maradt a Givenchy divatháznál, ugyanis szerződése oda kötötte. Ugyanúgy sokkolta tovább a közönséget, de immár szabadon és csakis a saját nevében, az Alexander McQueen és az olcsóbb árfekvésű McQ márkajelzés alatt. 2000. decemberében a Gucci csoport vette meg a divatház 51%-át. További üzleteket nyitottak, így már szinte minden fontos nagyvárosban jelen lehettek: London, Párizs, New York, Boston, Los Angeles, Milánó, Róma, Cannes, Manchester, Athén, Moszkva, Tokió, Osaka, Hong Kong, Shanghai, Beijing, Szöul, Jakarta, Bangkok és Taipei. 2003-ban az Amerikai Divattervezők Szövetsége az év legjobb külföldi tervezőjévé avatja az anyjához felnőttként is szorosan kötődő designert. Sikerei csúcsán is rendszeresen visszajár a családi otthonba. Odahaza ő a “rózsaszín bárány” – akinek elfogadják a húszéves korától nyíltan vállalt homo-szexualitását. 2000-ben minden botrány nélkül meg is házasodik: George Forsyth dokumentumfilmessel Ibiza partjainál, egy jachton megrendezett szertartáson fogadnak egymásnak örök hűséget. McQueen koszorúslánya Kate Moss szupermodell volt. Öngyilkosságát az édesanyja temetését megelőző napra időzítette, ebből is gondolják, hogy nem tudta elfogadni anyja halálát. Az is kiderült, hogy halála előtt öngyilkosság témában keresgélt a neten. Egy héten belül mutatta volna be legújabb kollekcióját a Paris Fashion Weeken. Abban a londoni Szent Pál székesegyházban temették el, ahol hónapokkal később, az őszi Londoni Divathétre összegyűlt szakmabeliek és hírességek skót dudaszóval kísért gyászmisén emlékeztek meg minden idők egyik legprovokatívabb és legfantáziadúsabb divattervezőjéről. Ördögpata-szerű cipői, meseszerű ruhakölteményei a természet és ember kapcsolatát kísérelte meg reprezentálni. Ha ezekre a ruhákra nézünk, kifinomultságot és misztikumot érzünk. Alkotásai szürreálisak, így bármelyik fantasie filmben megállnák helyüket. Halálát követően valóságosan megrohanták az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az emléktárgyakra vágyó rajongók azokat a boltokat, ahol Alexander McQueen ruháit és kiegészítőit árusítják. Négyszer (1996, 1997, 2001 és 2003) választották meg Nagy-Britannia legkiválóbb divattervezőjének. Magáénak mondhatta a szigetország egyik legmagasabb kitüntetését, a Brit Birodalmi Érdemrend parancsnoki keresztjét – Commander of the Order of the British Empire (CBE) érdemrendet is, amelyet II. Erzsébet adott át neki személyesen. Ars poetica-ja is hűen tükrözte személyiségét: „Meg akarom erősíteni a nőket. Azt akarom, hogy az emberek féljenek a nőktől, akiket öltöztetek.” A divatról alkotott véleménye is önmagáért beszél: „Ez egy új korszak a divatban. Nincsenek szabályok.” Végezetül álljon itt egy másik híres mondása: „Ha már halott leszek, az emberek tudni fogják, hogy a huszonegyedik századot Alexander McQueen indította el.” Ha nem is ő indította, de nagyban meghatározta a divat világát, ezt meg kell hagyni. Nyugodjék békében!
Rácz Rita
