In memoriam Király Tamás
Idén májusban tíz év börtönre ítélték Király Tamás divattervező gyilkosát. Nincs értelme háborogni azon, hogy valaki életéből 10 évet korlátozni méltó büntetés-e azzal szemben, akitől mindent elvett az illető. Király Tamás extravagáns, sőt extrém ember volt, aki bemutatói után lakásában nagy bulikat tartott, szomszédai mégis jó embernek tartották. Ez a cikk tiszteletből és elismeréstől vezérelve íródik róla. Talán furcsa, rá mégis abszolút igaz, hogy divatellenes divattervező volt. Erről így vallott: “ha egy ruha rád megy, tudsz benne járni, meg utazni, meg táncolni, akkor hordható. Ha esetleg túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat. Többször elmondtam már, hogy a ruháimat a villamosra is nagyon ajánlom. Egy nagy ruhában nem tudnak lökdösni, a lábadra lépni, nem tudják megsérteni az aurádat, tehát megvéd az erőszaktól és a szagoktól. A ruháimat egyébként tetszés szerint variálhatod és alakíthatod át kevésbé harsány darabokká.” Ízig-vérig ruhamániás volt. Állítólag már négy éves korában is megválogatta, mit vegyen fel. Hogy miért tartotta magát mégis divatellenesnek? A divat szerinte kizárólag az üzletről szól, és a reklámok táplálják bele az emberekbe, hogy mit kell megvenniük, de “így elvész a szabad akarat és az egyéniség”. A nyolcvanas években a viszonylag jól öltözött magyarokra erőltette rá extrém ruháit. Akkoriban a divatosság jegyében mindenki egyen-dolgokat hordott: egyenfarmer, egyenpóló és egyenzakó volt az általános viselet. Ebbe rondított bele Király Tamás. Az volt a filozófiája: “légy magad, találd meg a neked tetszőt, provokálj, hordd el magad!”. Ruhái nem voltak alkalmasak sorozatgyártásra, hiszen azokat mindig modelljeire tervezte, akiket sokszor az utcáról választott ki. Meghatározó alakja volt a nyolcvanas évek undergroundjának. A nyolcvanas évek elején kezdődő divatshow–i egyszeri és megismételhetetlen események voltak. A hazai közönség 2013. márciusának végén – nem sokkal halála előtt – az ELLE Fashion Show kifutóján láthatta Király Tamás utolsó kollekcióját. A német Stern Magazin divatpápaként emlegette a tervezőt, aki külföldön sokkal ismertebb volt, mint itthon. 2001-ben erről azt nyilatkozta, hogy Budapesten valóban nem tartanak rá igényt, de kárpótolja, hogy szerepel az angol, német és ausztrál lapokban. A külföldi sajtó tényleg nagy érdeklődést mutatott Király Tamás munkája és személye iránt. A Vogue magazintól az ID-ig minden nagy divatmagazin publikált róla. Fellépett Vivienne Westwooddal és Jean-Paul Gautier-val. Riport- és portréfilmet készített róla a BBC, a ZDF és a TV5 csatorna. Ő mégis emberi, nyitott és közvetlen volt. Utolsó négy évében rendszeresen együtt dolgozott a Baltazár Színházzal, ahol értelmileg sérült színészek játszanak. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy neki is volt egy három évvel fiatalabb, sérült öccse. Lakásában rendszeresen tartott partijai sokak szerint kábítószeres hangulatban teltek, de a szomszédok többsége Király csendességéről, átlagon felül elegáns öltözködéséről, az őt körüllengő férfias parfüm kellemes illatáról beszélt. Ő tette a divat fontos helyszínévé a Petőfi Sándor utcát, itt működtette Király Tamás, Koppány Gizi és Kovács Nóra a new wave üzletüket, ami a New Art nevet viselte. Az utolsó, profi képsorozatot a tervezőről SP, azaz Éder Krisztián készítette, aki lenyűgöző személyiségnek, egyedi karakternek tartotta. Végtelenül pozitív és életvidám embernek tartotta Király Tamást, aki tele volt tervekkel. Ezeket sajnos már csak égi műhelyében tudja megvalósítani. Nyugodjék békében!
Rácz Rita
