Trendiség vagy stílus?
Elöljáróban elmondom, hogy nem kedvelem a divatot, mint kifejezést. Szép szó, de nem érzem hitelesnek és behatárolhatónak. Véleményem szerint a STÍLUS az, ami meghatározza az embert és egyéniséggé teheti. A trendinek kikiáltott tömegáruk azt eredményezik, hogy futószalag-karakterek szaladgálnak az utcán.Ahhoz elég, hogy valakire azt mondjuk: divatos, de ahhoz édeskevés, hogy felfigyeljenek az emberre. Volt néhány divathullám, ami – valljuk be – nem volt nyerő. Szinte senkinek nem állt jól. Mégis beszippantotta azokat, akik képtelenek voltak figyelembe venni saját egyéniségüket. Már ha volt nekik ilyen. Egyszerűbb volt elfedni magukat azzal, ami “hivatalosan menő”. És ez ma is gyakori hiba. Tessék oda állni a tükör elé, vagy ami még célravezetőbb: megkérni valakit, hogy fotózzon le bennünket trendi cuccokban. Hátulról is! Majd nézzük meg ezeket a fotókat és döntsük el: tetszik-e, amit látunk. Ha mindenki ezt tenné, nem hordanának ennyien csípőnadrágot, has-pólót vagy akár magassarkú lábbelit. És folytathatnám az agyament darabok sorolásával. Itt élen járna az ejtett ülepű nadrágnak nevezett szörnyűség. Emberek, látta már benne valaki magát hátulnézetből? Szerencsés, ha nem.
Kamaszkoromban én is szerettem (volna) divatosan öltözködni. Akkoriban tragédiaként éltem meg, ma viszont már szerencsémnek tartom, hogy nem volt rá módom. Ennek köszönhetően kreatív lettem, hiszen megtanultam átalakítani, feldobni, átfesteni egy-egy ruhadarabot. Másrészről amim volt, azt saját alkatomra, egyéniségemre kellett formálnom. Mindig megdicsérték öltözködésemet, tehát nagyon nem foghattam mellé. Amikor már járhattam volna trendi ruhákban, szerencsére rájöttem, hogy a STÍLUS a lényeg. Érezzem magaménak és tudjam viselni azt, amit felveszek. A legfontosabb pedig, hogy érezzem benne jól magam!
Muszáj hát eldöntenünk, hogy mit szeretnénk elérni. Divatosak akarunk lenni vagy jól szeretnénk kinézni? Mert a kettő sokszor kizárja egymást. Nem a divatot kellene ismernünk, hanem önmagunkat és testalkatunkat. A divat mulandó, az egyéniség örök.
És nem ez a legfontosabb?
Rácz Rita
