Szépségkutatás II.
Előző cikkem folytatásaként, most foglalkoznék a szépségkutatás tudományos megállapításain túl, a szubjektív tényezőkkel is.
Naponta talán ezer és ezer dicséret hangzik el a világ különböző pontjain, amint a hölgyek öltözékét, frizuráját, megjelenését illetik bókokkal, kedves megjegyzésekkel. És, ha már a világ minden tájáról van szó, egyértelmű, hogy különböző alkatú, egyéni adottságokkal rendelkező nőkről beszélünk. Nem egyformák, mégis szépek. A szépség tehát egy komplex fogalom, jellemzésére sem konkrét meghatározásokat, sem körülhatárolt értékeket nem találunk.
A szépség szerintem:
Külső szépségünk bizonyos adottságokhoz köthető; valamelyest formálható ésszerű keretek között, de alapvetően már kevésbé változtatható. Ha képesek vagyunk elfogadni önmagunkat, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten formálni bizonyos külsőleg megjelenő tényezőket, – amennyiben ez a saját örömünket szolgálja és nem mások elvárására történik – akkor azt hiszem, kívülről ragyoghatunk. Egy ragyogó nő pedig szép, ez nem kérdés.
Azt gondolnánk, hogy a külsővel adódik a legtöbb galiba, holott az igazi ráfordítást a belső szépségünk ápolása jelenti. A belső ragyogása bizony nem az újhullámos táplálékkiegészítőknek vagy a dizájnos csomagolású arckrémeknek köszönhető, sokkal inkább a belső értékek számbavételének és tudatos fejlesztésének. Ha belül rendben vagyunk, akkor a külvilág felé ez plusz ragyogást indukál a külső megjelenésünk “ragyogási paraméterei” mellé. A nő, aki szeret és akit szeretnek, aki harmóniában van önmagával és a saját értékrendjéhez igazodva, lehetőség szerint az álmainak él, ő bizony szép.
A szép vagyok cím nemcsak külső visszaigazolások útján nyerhető el: ha nem érzem magam szépnek, akkor oda minden észrevételezés.
A szépségkutatás vizsgálatai szerint vannak bizonyos külső jegyek, amik kedvezőbben érvényesülnek. Ragyogó kisugárzás, megfelelő mértékű önbizalom és belső harmónia nélkül azonban még az a bizonyos 90-60-90 sem tehet csodákat. Hiszen „a boldog nők a legcsinosabbak”.
Fotó: Pinterest
