Hagyományőrző divat – Hampel Katalin
Jövőre lesz három évtizede, hogy Hampel Katalin hagyományokat ápoló és újraértelmező üzletet nyitott, amelynek akkor nem jósoltak nagy jövőt. Talán csak Ő hitt benne. Katalin fontos alapköve a hagyományőrzésnek, hiszen régmúlt magyar idők viseleteit jeleníti meg a mában, méghozzá nagyon is hordható formában. Vállalkozása az újraélesztés szándékával jött létre. Jó ötletnek bizonyult, hiszen minőségi termékeit sokan értékelik és keresik azóta folyamatosan. Bocskai, atilla, mente és díszmagyar férfi és női változata is szerepel a palettán. A díszmagyart, amely ma már egyszerre számít divatos és modern ruhakölteménynek, az esküvőre készülő hölgyek is bátran hordhatják. Az 1986-ban indított üzlet 1989-ben átköltözött a Váci utca 8-ba, ahol a mai napig két szinten várja a szép és nemes darabokat kedvelő vásárlókat, s egyúttal profilt is váltott. Katalin erről így vallott egyszer: “Erdélyből, a Felvidékről, Mezőkövesdről, Baranyából beszerzett népviseletekkel és kiegészítőkkel indítottam el az üzletet, azzal a céllal, hogy létrehozom az Ecseri piac kicsinyített, belvárosi mását. A régi dolgok iránti vonzalom egyfajta családi örökség: felmenőm Hampel József régész, akadémikus, édesanyám pedig szenvedélyesen gyűjtötte a népművészeti tárgyakat. A rendszerváltásig elsősorban népviseleteket árultunk, átalakított, hordható formában.” A szalon mára olyan ismert emberek törzshelyévé vált, mint például az operaénekes Marton Éva, vagy a világhírű Jeremy Irons színész, aki nem felejti el feleségét 1-1 remekbe szabott, igazán magyaros ruhával meglepni. Rendszeres vásárlója volt az 5 évvel ezelőtt elhunyt Tony Curtis is. Katalin régebben azt mondta: “Ha emlékiratot írnék, egyik fejezete az »Akik a tükröm előtt dalra fakadtak« címet kapná – érzékeltetve a vásárlói kör izgalmas sokszínűségét a tulajdonosnő. Két évvel ezelőtt hatalmas érdeklődés és siker övezte Katalin “Divatban az érték” című könyvének különleges bemutatóját, amelyen a művet Schmittné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes tornász méltatta. A különleges óbudai eseményen Kelemen Viktória alpolgármester, dr. Gallóné Nagy Judit főosztályvezető, valamint Müller Istvánné, az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője is vállalta az alkalmi manöken szerepét, ezzel is bizonyítva, hogy a hagyományőrző ruhák valóban hordhatóak és nem csak a hivatásos modelleknek állnak jól. Katalin bemutatói egyébként is felérnek egy színházi előadással, hiszen mind a helyszínek, mind a bemutatott darabok, mind pedig a felvonuló modellek megállnák helyüket bármely színpadon. De hogy ruhái mennyire nem jelmezek, arról így vallott Katalin: “Mégsem jelmezszerű világot tervezünk. Modern formához autentikus díszítő elemeket társítunk, mert a cél nem a régi másolása: a polgári és úri viseletek kortárs újragondolása a vezérelv.” Az idei, Szent László Napokon tartott rendhagyó ruhabemutatón Schmitt Pálné Makray Katalin és Sasvári Sándor is közreműködött. A bemutatót most is régi magyar viseleti hagyományok inspirálták. S hogy miért fontosak a régi, hagyományos magyar ruhák? Nemzeti örökségünk fontos, bár hosszú időn át háttérbe kényszerített része a magyar viselet, ami szépsége, aránymegtartó eleganciája miatt a középkor végétől egészen a XIX. század végéig befolyást gyakorolt az európai divatot diktáló párizsi, bécsi és londoni szalonokra is. Napjainkban néhány elkötelezett ruhatervezőnek és kézművesnek köszönhetően egyre gyakrabban találkozhatunk a magyar öltözködési hagyományokat megjelenítő ruhákkal. Közéjük tartozik Hampel Katalin is. A Hampel-modellek megvalósítását kiterjedt kutató- és tervezőmunka előzi meg, a kész darab tényleges megalkotásának ideje ennek megfelelően – mérettől függetlenül – nehezen kiszámítható. Az alapos szalonmunkának köszönhetően egy fiatalos női kiskabát nagyjából negyven munkaóra alatt készül el, és nyolc-tíz ember szakértelmét (tervező, szabász, varrónő, paszományos, gombkötő, stb.) ötvözi. Az eredmény pedig önmagáért beszél. Akárcsak a szalon, melynek tulajdonosa 2010-ben Pro Civibus díjjal gazdagodott az V. kerületi önkormányzat jóvoltából. Jó látni, hogy a magyar hagyományok élnek és kelendőek.
Rácz Rita
