Halloween és a részeges kovács története

Szerző:  |  0 hozzászólás
Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone

A Halloween ma már egy világszerte ismert ünnep, amelyre az emberek ugyanúgy készülnek, mint például a farsangra. A Mindenszentek ünnepének angol nevéből (All Hallows Eve) származó elnevezéshez nem a gyász, s nem a szomorkodás társul, hanem félelmetes jellegében is vicces, jelmezes ünneppé avanzsált hazánkban is a hozzá kapcsolódó összes szokással együtt, amely ősi kelta hagyományokból alakult ki. Az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t, vagyis “a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Hitük szerint az október 31-ét november 1-től elválasztó éjjelen tért vissza a bűnösök lelke. Az ősi kelta halotti kultusz ünnepe boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek éjszakája.

A hiedelem szerint ekkor a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. A kelták ez ellen úgy védekeztek, hogy eloltották a fényt és a tüzet, hogy a hideg, barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket. Az utcán, szellemeknek öltözött emberek parádézó szokása is innen ered, ugyanis így akarták megzavarni a Gonoszt. Mindezt azután tették, hogy október utolsó napján betakarították és télire elraktározták a termést.

Halloween szimbóluma évszázadok óta a kivájt töklámpás, az úgynevezett Jack-lámpa. Ennek eredeti funkciója kettős volt: nem csak a gonosz szellemeket tartották vele távol, hanem a halottak szellemének is ezzel mutatták a hazavezető  utat. S hogy ki volt Jack? Egy részeges, de leleményes és tréfás kovács, aki még az ördögöt is megviccelte, amikor az eljött érte.  A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög – aki abban a pillanatban el is tűnt. Jacket a halála után nem engedték be a mennyországba iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolba sem kerülhetett, mivel az ördög haragudott rá korábbi tréfája miatt. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább ne kelljen sötétben kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált. A halálra vigyorgó tökmécsest egyre többen készítik el évről-évre. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban.A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O’Lantern”, azaz „Lámpás Jack”.

Magyarországon a Halloween ünnep a 2000-es évek elején kezdett elterjedni amerikai filmek és képregények nyomán. Rekvizitumai főleg a gyermekek és egyetemisták körében népszerűek. Ám az amerikaiak körében szokásossá vált édességkérés nálunk még nem terjedt el.  Sokan valódi hagyományok és előzmények nélküli divatnak, a magyar kultúrközegben idegennek, néhány horrorisztikus kellékét pedig egyenesen visszataszítónak tartják. Nálunk a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek  halhatatlanságába  vetett hit a legfontosabb. És ezt a külföldről átvett vidám szokások sem tudják megváltoztatni.

Rácz Rita

 Trick or treaters on the porch

Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone
Rácz Rita

Grafomán vagyok, amióta csak megtanultam írni. Hobbim és szenvedélyem az írás. Érdeklődésem sokrétű, így különböző stílusokban és témákban fogalmazom meg gondolataimat. Mint NŐT, érdekelnek a csajos dolgok. Emberként foglalkoztatnak hétköznapi kérdések. Anyaként a gyermekek ügyében is szívesen szót emelek. Hiszek a kimondott és az írott szó erejében. Ha írásaimat szívesen olvassák, jó úton járok.