Érzelmi viharok. Csalódottság. Kudarc. Világvége. Nem vagyok fontos. Nem lehet engem szeretni. Hol hibáztam. Semmi nem jó.
„Nem egészséges nem elengedni valakit.”
Cat Winters
Vagy: Szabadság. Új remény. Új kezdet. Tanulás. Fejlődés. Újra meg kell próbálni. A szakítás utáni érzéseket mélységekben és magasságokban lehet csak kifejezni. Itt nincs arany középút. Ez az érzés rombol, majd ez az érzés tud akkora erőt adni, hogy újraépüljünk. Elméleti síkon azt is mondhatnánk, hogy ez a legnagyobb tanítás és hatás, amit a szerelem után adhat nekünk az élet. Viszont ha benne vagyunk, azt érezhetjük, hogy elszabadult a pokol és semmi nem lesz már olyan, mint régen. Ezt jól is érezzük. Semmi nem lesz olyan, de a helyzetből tanulva szinteket léphetünk és az új kapcsolatainkban legalább kamatoztathatjuk azt a tudást, amit a társunktól tanultunk magunkról és a kapcsolatokhoz való hozzáállásunkról. Ez a legfontosabb.
Ne a másikat elemezzük.
Ne a másikat véleményezzük.
Ne a másiknak akarjunk megfelelni.
A szakítást követő szakaszok:
1. Végre. Szabadság.
Ha sok volt a konfliktus, ha titkon mi is érezzük azt, hogy valami nem jó és már nem tudjuk megbeszélni a dolgokat, akkor a szakítás utáni első napokban még a szabadság érzése is megjelenhet a szívünkben, de a kezdeti lendületet valljuk be őszintén, hogy a hiányérzet fogja felváltani. Ilyenkor eszünkbe jutnak a szép idők, a kedveskedések, az emlékek. Hiányzik. Hiányzik. Hiányzik. Hatalmas űr van bennünk és legszívesebben átaludnánk ezeket a napokat, hónapokat, de ez nem engedélyezett. Igenis bátornak kell lenni és szembe kell szállnunk a fájdalmunkkal. Vagyis inkább el kell fogadnunk és megértenünk azt, hogy mi miért volt.
2. Kérdések:
Vajon hogy jutottunk idáig? Miért szakítottunk? Miért engedtem, hogy ennyire megromoljon a kapcsolatunk? Unalmas voltam? Nem voltam elég szép, vagány, kedves? Biztos velem volt a hiba. Az önmarcangolás sem jó, sőt azzal csak mélyebbre kerülünk és még a közérzetünk sem lesz jobb. Bár, amikor mi vagyunk a szakítás főszereplői, akkor ez egy kihagyhatatlan állomás. Később örülni fogunk ezeknek a kérdéseknek, hiszen a megadott válaszok fognak minket a legjobb útra terelni.
3. Haragszunk mindenkire és mindenre.
Ha igazán szerettünk, akkor úgy gondolom, hogy nem tudunk csettintésre új kapcsolatba lépni, bár az elég gyakori, hogy nemcsak a fejünkben fordul meg szexuális partnerek felsorakoztatása. Fogjuk mindezt arra, hogy muszáj enyhíteni a fájdalmat. Haragszunk mindenre és mindenkire. Az az érzésünk, hogy semmi sem jó.
4. Fogadjuk el a helyzetet.
Talán a félelmeink között a hűtlenség után a “mi lesz, ha elhagynak minket” életérzés következik. Pedig itt csak egyet kell megtanulnunk és elfogadnunk: egy szakításnak nincs vesztese. Mindkét fél nyer. Nem szabad félnünk, hiszen ezek a helyzetek csak csiszolnak minket. Hálásnak kell lennünk, még akkor is ha nehéz. Ilyenkor érezzük igazán azt, hogy élünk.
5. Várjuk az új lehetőségeket, impulzusokat és élményeket.
A szakítást követően egy feladatod van. Minden erőddel erősítsd meg magad. Nem baj, ha gyenge vagy és elkeseredett. Néha muszáj megadnunk magunkat a bánatnak, de utána, jusson eszünkbe az, hogy amilyen mélyre kerültünk, ugyanolyan magasba tudjuk repíteni magunkat. Hinni, bízni és nyitni a világra. Keressük meg azokat a helyeket, ahol régebben jól éreztük magunkat például gyerekként, vagy gimnazistaként. Hívjuk fel azokat a barátainkat, akikkel egy húron pendülünk. Kezdjünk el sportolni, vagy új dolgokat kipróbálni. Csináljunk valami extrém dolgot. Cseréljük le a ruhatárunkat. Vágjunk bele egy méregtelenítő kúrába. Bulizzunk minden hétvégén, vagy kedveskedjünk magunknak masszázzsal, új frizurával. Egy a lényeg: válaszoljuk meg magunknak a szakítás utáni kérdéseket, engedjük meg magunknak a szomorkodást, de utána minden erőnket összegyűjtve vegyük magunkat körbe új emberekkel, új szokásokkal, új álmokkal és lépjünk ezekért, lépjünk magunkért.
