Szingli vagy egyedülálló?

Szerző:  |  0 hozzászólás
Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone

Nagyon sokan próbálták már megfogalmazni, mit is jelent a szingliség. Van, aki nincs tisztában pontos értelmével, mégis annak vallja magát. Az USA Népszámlálási Hivatalának adatai szerint a ’80-as évek óta leginkább növekvő számú háztartás az egyedülállóké. Aktuális hát kielemezni, milyen különbségek vannak az egyedül élő emberek között. Az adatok alapján mondhatjuk tehát, hogy gyakori életformáról beszélünk. Az egyedül élő embereknek véleményem szerint négy nagy csoportja van. Ebből adódik, nem mindenki szingli, aki egyedül él. Holott a Wikipédia még mindig az egyedülállóval azonosítja ezt a divatossá vált fogalmat. Kezdjük hát a tényleges szinglikkel. Tapasztalatok szerint ez egy sokak által választott életforma. Lényeges, hogy önszántukból és elhatározás alapján teszik. Nem titkolják, arra rendezkedtek be, hogy életüket a saját elhatározásaik szerint, senkihez nem alkalmazkodva és senkivel ne összefonódva éljék. Ettől még lehetnek kapcsolataik, viszonyaik, de alapjában véve teljesen önálló, önellátó életét élnek. Sokan közülük ezt alapszabályként hirdetik. Egyik fő ismérvük a teljes függetlenség, amelyet hosszabb távon képzelnek el. A szingli-jelenség térnyerésének közvetlen oka a házasság intézményének válságában jelölhető meg. Maga a szingli szó olyan fiatal embert – férfit és nőt – jelöl, aki a társadalmi szokások alapján megfelelőnek tekintett életkorban nem házasodik meg, hanem egyedül, tartós párkapcsolat nélkül él. A kifejezés egyik meghonosítója a Sex and the city című nagy sikerű sorozat volt, amelyben négy barátnő élte a szinglik gondtalan, vagy éppen gondokkal teli életét. A sorozat indulásakor hazánkban még nem volt felvállalható ez a fajta szabadság, de mára már nálunk is megszokottá vált. És nem csak az anyagilag jól szituált nők és férfiak körében, de valljuk be, ők tudnak igazán jól működtetni egy teljesen független életet. A második csoportba az egyedülállók tartoznak, akiknél ez az életforma legtöbbször egy átmeneti állapot két társas kapcsolat között. Ez lehet válás, megözvegyülés vagy szakítás utáni időszak, de akár munka vagy tanulás miatti elfoglaltságból kialakult kényszeres egyedüllét. Ők tehát inkább “elszenvedik” ezt az állapotot, mintsem életformának tekintik. A szingli és az egyedülálló közötti különbség egy nagyon egyszerű példával is érzékeltethető. Ha megnézünk egy társkereső oldalt, láthatjuk, hogy mennyi egyedülálló ember keres magának kapcsolatot. Olyan hirdetést azonban nem találunk, hogy “szingli ember párját keresi”. Miért is keresné, amikor az ő élete nem erről szól. A harmadik csoportba a magányosokat sorolnám, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak társas kapcsolatokat kialakítani, így igazából magukra maradnak. Úgy is mondhatnánk, az emberek nem tartják velük a kapcsolatot. Itt akár rokoni, akár baráti, akár szerelmi kapcsolat kialakításának képtelenségéről beszélhetünk, melyet okozhat az illető természete, vitás helyzetek, de akár földrajzi távolság is. Ami szomorú, hogy sokan magányosak társas kapcsolaton belül is. Magukra maradnak, de nem önszántukból. Ez is kényszer-állapot tehát, s legtöbbször tartós. A negyedik csoportban is egyedülálló emberek vannak, de teljesen más okból kifolyólag. Az ide tartozók vallási okokból választják az egyedüllétet, például a papok, az apácák és a szerzetesek. Náluk is életforma, s legtöbbször önként vállalt. Ha fentieket összegezzük, azt láthatjuk, hogy a csoportok tagjaiban egy közös van: egyedül élnek. Ám az is kiderül, milyen sokféle okból élhet valaki egyedül, mégsem mindenkit nevezhetünk egyedülállónak. Sem a papokra, sem az apácákra nem szoktuk ezt a kifejezést használni, talán mert náluk nem opció, hogy társ nélkül élnek, hanem természetes, sőt elvárt dolog. Láthatjuk továbbá, hogy az egyedülállók közül sem nevezhetünk mindenkit szinglinek, mivel különbséget jelent az önkéntesség. Ahogy eldöntheti valaki, hogy szingliként él, ugyanúgy azt is eldöntheti, hogy abba hagyja a választott életformát. A döntés lehetősége tehát szabaddá teszi őket. Azonban hiába a szabad választás, nagy a kockázata annak, hogy a szinglik előbb utóbb a magányosok táborát fogják erősíteni.

Rácz Rita

Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on TumblrShare on LinkedInEmail this to someone
Rácz Rita

Grafomán vagyok, amióta csak megtanultam írni. Hobbim és szenvedélyem az írás. Érdeklődésem sokrétű, így különböző stílusokban és témákban fogalmazom meg gondolataimat. Mint NŐT, érdekelnek a csajos dolgok. Emberként foglalkoztatnak hétköznapi kérdések. Anyaként a gyermekek ügyében is szívesen szót emelek. Hiszek a kimondott és az írott szó erejében. Ha írásaimat szívesen olvassák, jó úton járok.