Mi van és mi volt régen a férfinadrág alatt?

Szerző:  |  0 hozzászólás
Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on Google+Share on TumblrEmail this to someone

A középkorban zsebeket varrtak a herevédőre, a XIX. században a piros kezeslábas volt a divat, a japánok viszont a II. világháborúban is ágyékkötőt hordtak. A férfi alsónemű története tehát az ágyékkötővel kezdődött. Az ókori görögök például nem hordtak kimondott alsóneműt, csak a testük köré csavart tógát viselték. A rómaiak azonban tunikájuk alatt ezt viselték vagy rövidnadrágot. Az alsógatyát a XIII. század környékén találták fel, valamennyi társadalmi osztályhoz tartozó férfi hordta.  A lovagok is viselték páncéljuk alatt. Az alsógatyák legombolható herevédővel készültek, hogy a férfiaknak ne kelljen minden alkalommal levetkőzniük.  A herevédőknek -célszerűségük mellett- fontos szerepe is volt, hiszen egy idő után ezeket kitömték, keményítették, hangsúlyozva a nemi szervet. Ezek trendjét VIII. Henrik angol király honosította meg. Az egyre nagyobb herekötők őrülete csupán a XVI. század végére szűnt meg. A XVIII. század, majd a viktoriánus korszak férfi alsóneműje két, kézzel varrott részből állt – gyapotból, lenvászonból és selyemből is készülhetett. Ekkortájt még akadtak férfiak, akik unták az alsónadrággal való bajlódást, így hosszú ingüket egyszerűen behajtották a lábuk között. A fehérnemű tömeggyártása az ipari forradalom idején, a XVIII. század végén és a XIX. század  elején kezdődött. Ebben az időszakban férfiak, nők és gyerekek egyaránt az uniós kosztümnek (Union Suit) nevezett, hosszú ujjú, bokáig érő kezeslábast viselték. A magyar nyelvben használt jégeralsó dr. Jaeger nevéből származik, aki a XIX. században gyapotból készült alsóneműt árusított nőknek és férfiaknak.  Az 1900-as évek első évtizedeire már elképzelhetetlen volt, hogy ne hordjanak alsónadrágot, főként a tehetősebb férfiak. Az 1920-as években váltak fontos ruhadarabbá, mégpedig egyik legkorábbi formájukban, melyet ma boxersort néven ismerünk. A kezeslábasok csupán az 1930-as években mentek ki a divatból. A boxeralsó és a férfibugyi legnagyobb újítása a gumírozott derékrész volt. A boxer neve onnan ered, hogy először profi sportolók viselték.  De erre az időszakra tehető az alsónadrág elnevezés is. A Jockey’s a ’30-as években megreformálta a világ alsóneműpiacát Y-front konstrukciójával. Ez azt jelentette, hogy az alsónadrág szárai közé Y alakú toldást tettek, kényelmesebbé téve viselésüket. A kenguruerszényes alsónadrág néhány évvel később jelent meg. A gyártásban a műszálat 1947-ben vezették be, a fehérneműk változatossága pedig 1950 után alakított ki trendeket. Ezek is divatcikknek kezdtek számítani, a Lycra és a Spandex bevezetésével pedig egyre kényelmesebbé vált viselésük. Ma már a férfiak sokféle fazon és anyag közül választhatnak. A hagyományos boxer mellett a száratlan alsó, a szoros boxer, de még a tanga fazon is rendelkezésükre áll, kinek-kinek vérmérséklete és kényelmi szempontjai szerint. Hogy a célokról már ne is beszéljünk…

Rácz Rita

falso3

falso2

falso4

falso1

Ha tetszik, oszd meg! Share on FacebookTweet about this on TwitterPin on PinterestShare on Google+Share on TumblrEmail this to someone
Rácz Rita

Grafomán vagyok, amióta csak megtanultam írni. Hobbim és szenvedélyem az írás. Érdeklődésem sokrétű, így különböző stílusokban és témákban fogalmazom meg gondolataimat. Mint NŐT, érdekelnek a csajos dolgok. Emberként foglalkoztatnak hétköznapi kérdések. Anyaként a gyermekek ügyében is szívesen szót emelek. Hiszek a kimondott és az írott szó erejében. Ha írásaimat szívesen olvassák, jó úton járok.